Bourbon Zita

A Habsburg királynékkal nem igazán foglalkozunk, Sissyt leszámítva. Zitáról is általában annyit tudunk, hogy ő volt az utolsó magyar királyné – és tegyük hozzá az utolsó osztrák császárné. Mást nem is igazán tanítanak róla. Pedig olyan nő és anya volt, akinek Európa legsötétebb időszakában kellett helytállnia. Címéhez végsőkig ragaszkodott, hiszen csupán ez maradt neki, mikor szinte már mindent elveszített.
1982-ben született a pármai herceg lányaként, annak második házasságából. A Pármai Hercegség akkor már csak névleg létezett, az olasz egyesítés megfosztotta őket minden hatalomtól. A Buorbon- pármai család lecsúszása viszont előbb kezdődött.  Nagyapjának osztrák katonai segítségre volt szüksége ahhoz, hogy 1849-ben visszaszerezze a trónt, és önkényuralmi eszközei miatt 1854-ben meggyilkolták. Zita apja ekkor hatéves volt, így anyja uralkodott helyette, régensként. 1861-ben megszületett Olaszország, így Róbert soha nem léphetett trónra.
A család épp ezért igyekezett legalább a látszatát fenntartani annak, hogy egy uralkodó dinasztia tagjai.  Róbertnek rengeteg gyermeke született (12 -12 mindkét házasságából), akik közül többen is szellemi fogyatékosok voltak a szülők közeli rokonsága miatt. Zitát mégis velük együtt nevelték, ami a korban igen szokatlan volt. Szigorú katolikus oktatásban részesültek, melyet Zita 1903-tól zangbergi Szent József Lánynevelő Intézetben folytatott egészen 1907-ig, amikor is beteg édesapja visszahívta. De nem ért időben haza, nem tudott elbúcsúzni apjától.
1908-ban Franzesbadba kerül, ahol a család révén megismerkedik Károly főherceggel. Kapcsolatuk, szerelmük lassan bontakozott ki, és bár Zita családja nem igazán felelt meg Ferenc József elvárásainak, mégis engedélyt adott a házasságra. Az esküvőt 1911. október 21-én tartották. Igazi boldog házasság volt, melyből nyolc gyermek született, elsőként Ottó 1912-ben, aki egyben a Monarchia trónörököse is volt, Ferenc Ferdinánd rangon aluli házassága miatt.
De  1914. június 18-án minden megváltozott. A nő, aki eddig leginkább az édesanyai szerepre készült, egy nap leforgása alatt trónörökös császárné lett. Mindemellett szembe kellett néznie azzal, hogy a család összes férfitagja hadba vonult. Két fivére, Szixtusz és Xavér ráadásul a belga hadsereghez csatlakozott, így szembekerültek a család többi tagjával. A testvérek a család osztrák birtokán búcsúztak el egymástól.

Zita Schönbrunnba került, ahol maga Ferenc József próbálta felkészíteni új címével járó kötelezettségeire. 1916. november 21-én elhunyt a császár. Zitáék koronázására december 30-án került sor, Budapesten. Az ifjú császárné ez alkalomból egy gyönyörű díszmagyar ruhát viselt, melyet a magyar arisztokrácia nő tagjai ajándékoztak neki. Az eskükérdésekre magyarul válaszolt.
Azonnal neki látott feladatainak: korházakat látogatott, katonákat ápolt, árvákat pártfogolt, vagyis próbált reményt és megnyugvást adni a világégés közben. A legenda szerint ebben az időszakban magyar csirkeparikást is megtanult főzni, mely növelte népszerűségét( úgy látszik ránk magyarokra fokozottan igaz a mondás, hogy a szívünkhöz a gyomrunkon át vezet az út). És ha kellett segítette férje politikáját. Ő volt az, aki felvette a kapcsolatot testvérével Szixtusszal, hogy közben járjon a franciáknál, és megkezdődhessenek a Monarchia béketárgyalásai. És ő volt a bűnbak, mikor az egész kiderült. De nem mentegette magát, nem reagált a vádakra, és soha nem törődött azzal, hogy megkapta az „olasz áruló” nevet.
A háború végével élete gyökeresen megváltozott. Soha nem értett egyet azzal, hogy férje, 1918. november 11-én lemondott a császári címről ( a magyar királyi címről viszont nem!), de elfogadta a döntést. Nem lázadozott a száműzetés ellen, és követte Károlyt Svájcba.
Akkor is a férje mellett volt, mikor megpróbálta visszaszerezni a magyar trónt. Ott volt vele a fogságban, a tatai várban a vesztes budaörsi csatát követően. Követte Madeirára a szegénységbe, ápolta terhesen is a rossz életkörülmények miatt spanyolnáthától szenvedő Károlyt.
 1922. április 1-én elhunyt az utolsó magyar király, és Zita attól a naptól kezdve feketében járt. A család teljes nyomor szélén állt, melyből végül a spanyol király XIII. Alfonz, Zita rokona mentette ki őket. A nyolcadik gyermek így már Spanyolországban született meg.
Hogy gyermekeinek jobb taníttatást biztosítson 1929-ben Belgiumba költöztek. Életük egy ideig nyugodt mederben folyt, ám Európa belesodródott egy újabb háborúba. Zita ezt már nem akarta újra végig élni, biztonságban akarta tudni gyermekeit (és ki hibáztatná ezért), így megkezdődik vándorlásuk, mely Québecben ér véget.  A háború alatt folyamatosan kötszert és gyógyszert gyűjtött Ausztriának és Magyarországnak.

A II. világháború után  az USA-ba költözött és csak ritkán utazott Európába.  1952-ben telepedett végül vissza a kontinensre, hogy ápolhassa idős édesanyját, annak 1959-ben bekövetkezett haláláig. De osztrák földre csupán 1982-ben léphetett. A kormány akkor már azt is elnézte az idős császárnénak, hogy soha nem mondott le címéről.

1989. március 14-én hunyt el az utolsó magyar királyné és osztrák császárné. Az osztrák kormány hozzájárult a bécsi temetéshez. Boldoggá avatási eljárása jelenleg is folyamatban van.

A Bourbon Zita karkötő teljes egészében RAW technikával készült, és a királyné korára jellemző szecesszióból kölcsönöztem hozzá az inda mintát. Záródása is különleges: Két vékony szatén szalag fut végig a karkötő teljes hosszán, melyekben egyben a "kapocs" szerepét is betöltik.

Fotó: Lazányi István
Smink: Pankotai Anita
Modell: Örvendi Cintia
Az ékszer fotók saját munkák.
Idézet: Zita királyné, válasza arra a kérdésre, hogy milyen a kapcsolata Amerikából Európával.