Amariah: Merániai Gertrúd

Gertrúdot megítélni nehéz. Az egyik legellentmondásosabb királynénk, talán a leggyűlöltebb. Nem tudjuk objektívan megítélni őt, mert sokunkban a Katona József által megalkotott kép él: a rideg, számító nő, aki családja és kegyencei érdekét a magyarok jóléte elé helyezte. Katona korának fontos jelképe volt, és ha őszinték akarunk lenni, ma is az. Gertrúd a metaforája az idegen hatalmaknak, akik rá akarják tenni a kezüket országunk kincseire, és elnyomásban akarják tartani a magyar népet. De ki is volt ő valójában

Egykori királynénk 1185-ben született IV. Berthold merániai herceg és Rochlitzi Ágnes legfiatalabb lányaként. Családja fontos szerepet töltött be az akkori Európa életében, például nővére, a szépséges Ágnes, a francia király, II. Fülöp Ágost felesége volt.

Gertrúd 1203-ban kötött házasságot a későbbi II. Andrással. Férje ekkor még csak herceg volt, a trónon bátyja, Imre ült. A testvérek kapcsolata közelről sem volt békés. András folyamatosan arra törekedett, hogy nagyobb hatalmat szerezzen magának. De az esküvő épp egy békés időszakra esett, amikor András teljes egészében birtokolhatta hercegi jogkörét.

De ez az időszak is átmenetinek bizonyult, mert Imrének örököse született. Hogy védje fia érdekeit, Andrást már 1203-ban Keve várába záratta, Gertrúdot pedig hazaküldte. Így próbálta megakadályozni öccsét abban, hogy ismét harcot indítson a trónért.

Ám 1204-ben Andrást kiszabadították hívei, így Imre, látva öccse támogatottságát, kénytelen volt kinevezni fia gyámjául. Imre balsejtelmei beigazolódtak. Halála után, fiát, Lászlót, András elüldözte az országból, majd annak hirtelen halála után, 1205-ben megkoronáztatta magát. Így került a királynéi trónra Gertrúd.

És hiába a fura körülmények, hiába a sok viszály, és harc, a magyar főuraknak, és hangsúlyozottan a főuraknak, Gertrúd lett az ellenségük. Az ekkor mindössze 20 éves lány, ugyanis magával hozta a királyi udvarba testvérét Bertholdot, és híveit. A magyar urakat nem zavarta, ha András a királyi vagyont, földeket osztogatta, mindaddig, míg annak élvezői a magyar urak voltak. De az adományokból a merániaiak is kaptak. És mintha ez nem lett volna elég, Bertholdot a király kalocsai érsekké emelet, majd dalmát-horvát bánná, később erdélyi vajdává. Később más rokonok is érkeztek: Eckbert, bambergi püspök és Henrik, isztriai gróf gyakorlatilag idemenekült, mert azzal gyanúsították őket, hogy részt vettek Fülöp német király meggyilkolásában. Ez túl sok volt a magyar uraknak.

Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico

Az ország főurai, Petur bán és az ország nádora, Bór Benke (ismertebb nevén Bór nemzetbéli Bánk bán) segítségével összeesküvést szőttek. Kikérték az akkori esztergomi érsek, Merániai János tanácsát is, aki ezzel két tűz közé került. Ekkor született meg a híres levél, mely azóta is a kétértelműség példája. De az érsek elérte célját. senki sem vonta felelősségre, senki se kért rajta számon semmit.

Az összeesküvők 1213-ban, András távollétében, aki ekkor épp Halicsban hadakozott, egy vadászat alkalmával a pilis erdőben meggyilkolták a királynét. I. Andrásnak azonban a ránehezedő országos nyomás miatt nem volt lehetősége a büntetésre, és csak Péter ispánt végeztette ki. Szeretett feleségének emlékül, alapította meg a pilis ciszterci apátságot, ahol öröknyugalomra helyezték Gertrúdot. A török idők során elpusztult épület romjai ma is láthatóak Pilisszentkerszten. Ha arra jártok nézzétek meg, és gondolkodjatok el azon, hogy valóban Gertrúd volt-e a hibás országunk sorsáért? Valóban akkora veszélyt jelentettek az országra a merániak? Ha kicsit tovább visszük a történetet látjuk, hogy a későbbi hanyatlásért nem a merániak a hibásak, hanem azok az urak és leszármazottaik, akik kiadatják az Andrással az Aranybullát, akik képtelen összefogni a tatárok ellen, és akik darabokra szaggatják az országot.

Getrúd mégis egy jelkép volt az 1840-es években, mégpedig az elnyomó, kizsákmányoló német/osztrák hatalomé, mely az ország pusztulását akarja elérni. Valójában ő is egy nő volt, aki igyekezett családja érdekeit szem előtt tartani egy idegen országban. Talán csak azt róhatjuk fel neki, hogy nem akart magyarrá válni. De ezért tényleg hibáztatni kell? Ezt döntsétek el ti!

A fülbevaló a meránia ház színeiben készült, Swarovski és Preciosa kristályok felhasználásával. Formája gótikus, mégis próbáltam vissza adni azt a különcséget, amit Gertrúd jelentett itt az országban. Azt, amit hittek róla, hogy egy rideg, zárkózott nő, az igazi „gonosz” királyné megtestesítője.