Jagelló Izabella

"Ennyi maradt egy magyar királyból!" - valószínűleg ez a mondat jut róla eszünkba. De hányszor gondoltunk bele mit is jelentett ez a mondat a királynénak? Izabella története ugyanis férje halálával kezdődik, és arról szól, hogyan áll helyt egy nő a török és Habsburg szaggatta, férfiak által uralt Magyarországon.
1519. januárjában  született Krakkóban. Anyja a  milánói Sforza családból származó Bona, így a lengyel király lányaként itáliai, reneszánsz nevelésben részesült, mely végig kíséri az életén.
Éppen húsz éves volt, amikor a szövetségeseket kereső magyar küldöttség megkérte kezét a 32 évvel idősebb Szapolyai János számára. 1539. március 2-án Székesfehérváron tartották az esküvőt és a koronázást.
1540. júliusában megszületett az örökös, János Zsigmond. De az öröm nem tartott sokáig. Fia születése után nem sokkal meghalt Szapolyai, magára hagyva felségét az újszülöttel, egy darabokra hulló országban. Az ekkor 21 éves Izabellának, olyan helyzettel kellett szembenéznie, amivel a mai modern nők se tudnának. A trónörökös gyámjaként az ország kormányzója lett, de nem egyedül. Magyarország irányításában társai voltak Fráter György, Török Bálint és Petrovics György. S mi közben a magyar főurak egymással folytatott intrikáival voltak elfoglalta Szulejmán elfoglalta Budát.
A fiatal nő így már csak egy célt akart elérni: biztosítani Erdélyt János Zsigmond számára. De Fráter Györgynek köszönthetően nem sikerült. Fiával együtt 1551-ben hazatért Lengyelországba. A száműzetés ideje alatt nem hagyta, hogy János Zsigmond elfelejtse ki is ő valójában. Végig az uralkodásra nevelte, tudván, egy nap visszatérhetnek.

És a visszatérésre nem kellett sokat várni. A Ferdinánddal elégedetlen erdélyi rendek 1556-ban visszahívták Izabellát. 1556. október 22-én diadalittasan vonult be Kolozsvárra. Erdély végleg elszakadt Magyarországtól.
Izabella igazi királynőként uralkodott, amit az erdélyi urak nem néztek jó szemmel. Nekik kényelmesebb lett volna, ha a könnyebben befolyásolható János Zsigmond irányítja az országrészt. A kibontakozó összeesküvést Izabella 1558-ban elfojtotta, úgy mint egy férfi: a három vezéralakot egy lakoma végén meggyilkoltatta. Ellenségeit egy évvel élte túl, 1559. szeptember 15-én halt meg.
Erős kezű asszony volt, aki férfiként viselkedett, egy olyan korban, amikor máshogy nem érvényesülhetett egy nő. Művelt és hiú volt. Hatalmas vagyonokat költött udvartartására, ékszereire. Olyan volt, ahogy elképzelünk egy igazi királynőt, bár jog szerint csupán királyné volt. Ha Magyarország nagy asszonyairól beszélünk, az elsők között van a helye. Mégis méltatlanul kevés szó esik róla.

Az általa ihletett nyakék formájában reneszánsz, színeiben életének komorságát jeleníti meg. Ezt a típusú nyakláncot ma gótikusnak hívjuk, pedig a reneszánsz időszakot végig kísérte ez a forma (elég a Tudor ékszerekre gondolnunk). Az ilyen ékszereket meg kell tanulni viselni, tartást ad a nőnek, felhívja rá a figyelmet. Nagy bánatom, hogy ma már csak alkalomra veszik fel az ilyen nyakékeket. Remélem hamarosan hétköznapokon is divat lesz, mert nem szabadna hagynunk, hogy csak hétvégén lehessünk igazi nők.

Fotó: Lazányi István
Smink: Pankotai Anita
Modell: Rigó Karolina
Az ékszer fotók saját munkák.
Idézet: Jagelló Izabella jelmondata
            "A sors akarta így"