Amariah: Bajorországi Gizella

Talán illet volna vele kezdeni a sort, de, hogy őszinte legyek, ő okozta a legnagyobb fejtörést. Az első királynénk, a nő, aki a magyar királynék etalonja lett. Aki igen messze áll attól a képtől, ahogyan az István, a királyban ábrázolják. Mert nem egy olyan nő volt, aki unta a politikát, hanem olyan aki részt vett benne, és nagyon sokat tett annak érdekében, hogy megszülessen a magyar állam.

984 körül született Civakodó Henrik és Burgundi Gizella lányaként. Családja vezető szerepet töltött be Európa életében, apja sokáig küzdött a császári címét, melyet végül fia, Gizella testvére Henrik nyert el.

Nem véletlen tehát, hogy Géza fejedelem Gizellát szemelte ki fiának. Ezzel a frigy volt a kulcsa annak, hogy nyugaton elfogadják az épülő magyar államot és elfelejtsék azt, hogy a magyarok kezdetben nem éppen barátságosan közelítettek a német területek felé. 995-ben megkérte a lány kezét István számára, az esküvőre 996-ban került sor a hagyomány szerint a bajorországi Scheyernben. Az ekkor 12-14 éves kislány innen követte 15 évvel idősebb férjét a számára valószínűleg félelmetes, barbár magyarokhoz. Nehéz belegondolni mit érezhetett az a kislány. Biztos hallotta a legendákat a kegyetlen magyarokról, akik nem tisztelve a keresztény istent végig rabolták Európa városait, kolostorait. Egy olyan országba kellett mennie, ahol még mindig mélyen gyökerezett a pogány vallás, ahol épp csak elkezdték elültetni a kereszténység magjait. Egy éppen megkeresztelkedett férfit a férjének neveztek, és elküldték egy messzi országba, ahol a számára megszokott civilizáció csupán a római időkben volt. Talán csak annyi vigasztalta, hogy nem egyedül vágott neki az útnak. Népes kíséret követte új hazájába, akinek – bár ezt nem manapság nem igazán hangsúlyozzák – nagy szerepük volt az államiság kiépítésében.

997-ben meghalt apósa, így férje István kezébe került a hatalom, de azonnal háborúba is kényszerült. A háború Gizella számára nem volt idegen, hiszen apja azért kapta a civakodó előnevet mert egész életét végig küzdött a császári trónért. Így „jól jöttek” a német lovagok, akik részt vettek Koppány leverésében.

Esztergomban koronázták őt is meg, koronáját a magyaroktól kapta. Hatalmas szerepe volt a kereszténység elterjesztésében. Sok, újonnan alapított templom kapott tőle adományt, hiszen a miseruhákat az udvarnak kellett biztosítania. Ezt a „munkát” a királyné felügyelet. Így született meg a koronázási palást is, mely eredetileg miseruha volt, és úgy tartjuk, hogy ő maga is dolgozott rajta. Mikor ez a palást a koronázás jelvények része lett, kialakult egy hagyomány, miszerint minden királynénak pár öltéssel „hozzá kell járulnia” a palásthoz, ezzel emlékezve az első magyar királyné munkájára. A palást további jelentősége az, hogy ez az egyetlen korabeli ábrázolás maradt fent Istvánról, Imréről és Gizelláról.

Nem kerülték el a tragédiák. Több gyermeket szült, de a felnőtt kor csak egyetlen élte meg. Imre herceget a trónra nevelték és az utókor is úgy emlékszik rá, mint aki tökéletes lett volna a feladatra. De a sors ismét másként akarta, és 1031-ben egy vadászat során életét vesztette az ifjú herceg. Gizella elveszítette utolsó élő gyermekét, az ország pedig trónörökösét és a nyugodt jövő reményét.

Az utókor hálátlan volt a királynéval. Azért, hogy tisztárra mossák a szentté avatott István nevét, megteremtették a gonosz és rosszindulatú Gizella képét, aki féltékenységében uralkodásra alkalmatlanná tette Vazult, akit István utódjául választott. Hiszen egy szent király nem tehetett ilyet azzal a Vazullal, akinek leszármazottai jutnak végül hatalomra! Így kézenfekvő volt, hogy az idegenszívű Gizella az, aki e rémes tett mögött áll, hogy így segítse hatalomra Pétert, a későbbi királyt.

1038-ban eltemette férjét is és élete legnehezebb időszaka következett. Mind Péter, mind Aba Sámuel fogságban tartotta, bevételeit lecsökkentették, adományozásait pazarlásnak tekintették, így gondnokság alá helyezték. Végül Aba Sámuel halála után visszatérhetett hazájába, és belépett a passaui apácakolostorba, melynek két év múlva apátnője lett. A zárdában hunyt el 1059 körül (a sírfelirat készítője nagy valószínűséggel összekeverte a két számot, ezért szerepel rajta az 1095).

Sírja fontos búcsújáró hely főként a magyarok számára már a középkor óta. Boldoggá 1975-ben avatták, szentté avatásának ügyébe azóta sajnos nem sok minden történt.

Ahogyan az elején említettem kezdetekben sok fejtörést okozott ez az ékszer de végül rájöttem mit szeretnék kifejezni. A gyűrű melyet ő ihletett, egyszerű és rusztikus. A románkor stílusát akartam megfogni, mégis belecsempészni egy csipetnyi pompát. Az aranyszínű Swarovskit 6 darab ásvány (tigrisszem, hegyikristály, napkő, rózsakvarc, biggs jáspis és holdkő) veszi körül, és igazán hatalmasra sikerült (átmérője 3,5cm). Imádtam fűzni!!! Nem szimmetrikus, nem a szokásos bonyolult minta, hanem egy olyan gyűrű melyet az ásványok alakítottak ki.